Miért nem veszítesz minden héten

Magyar Narancs - Lélek - Mentális masszázs

Konfliktusok azonban vannak, számosak. Kaphatok most? Az újoncoknak persze meg szoktuk engedni, hogy kapjanak, de miért nem veszítesz minden héten régi motorosokkal, akik minden héten ott ülnek, nem teszünk kivételt. A rendszeresen járó csapattagok meg is kérdezik ilyenkor, hogy ha neki lehet, akkor nekem miért nem.

Szerinte a társasjátékozás laza, könnyed tevékenység, és nem teher, de ilyenkor nem pusztán játszunk, hanem különböző lelki helyzeteket élünk meg. Gyakoriak az új, az ismeretlen helyzetek, ehhez mindenképpen aktív jelenlét szükséges. Utóbbi már önmagában is izgalmas, vannak, akiknek már ez is egyet jelent a komfortzóna elhagyásával.

Mikorra vagy kiírva? - Fontosabb, mint gondolnád!

Sokszor hivatkoznak arra, hogy a társasjáték az életre tanít, ám ezzel nem feltétlenül értek egyet. Nem azért játszom, hogy az élettel találkozzak, sőt, az elsődleges cél a kikapcsolódás szokott lenni, mégis gyakran téttel rendelkező helyzetekkel találjuk szemben magunkat. Amit nem kapunk meg odakint — például a győzelem vagy a befejezettség érzését —, azt olykor egy játékban keressük, mert röviden, instantabban, akár húsz percben megadja. Ez rendkívül stresszoldó miért nem veszítesz minden héten, de pontosan ezért komoly felelősség rejlik abban is, hogy mi kerül az asztalra.

Például a kiesés a mellőzöttség érzését, vagy amikor elhúznak tőlem egy kártyát, az sokszor olyan, mintha ellopnának tőlem valamit.

Kérdezz a Riottól

Lehetséges, hogy az agyam tudja, hogy ezek csak bábuk, alkatrészek, de a szívem nem tesz különbséget, ezért mindegy, hogy mindez egy játékasztalon vagy esetleg a való életben történik. Társaságban, tágabb családi körben mindannyian szeretnénk másoknak megfelelni, ami segíthet, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból, ugyanakkor nem segíti az oldott, természetes, élvezetes játékot.

Ha megjelennek a feszültségek, és a bevált túlélési technikák nem működnek, akkor jöhetnek a kevésbé eredményes kezelési módok: alkohol, agresszió, megsértődés, elvonulás.

A közösen eltöltött idő során, különösen az ünnepek alkalmával, érzékeny helyzetekbe kerülünk.

Ezeknek olykor tétjük is van, nem is kicsi. Az emberek nagyon jól akarják csinálni, és erre rágörcsölnek.

Így görcsölhetnek rá a közös játékra is. A kimondatlan feszültségek valóban nagyon félelmetesek tudnak lenni, mert érezzük, hogy ott vannak, aztán búvópatakként törhetnek felszínre. Egy-egy szituációban látszólag indokolatlanul nagyon érzékenyen reagálunk.

Mi történik veled a héten?

A terapeuta azt mondja, ilyenkor a vártnál hangosabban jelez a csengő, erőteljesebben nyomódik be a piros gomb. Elég egy minimális hasonlóság, ami felidézi bennünk a rossz élményt vagy a súlyos veszteséget, és onnantól kezdve mindez összeadódik és ránk zúdul. Valójában nem arra fogok reagálni, hogy elvesztettem a »vagyonomat«, vagy vissza kell mennem a partvonalra, hanem arra, ami az életben valóban megtörtént velem, és hasonlatos az adott szituációhoz.

1. Nem veszíthet le a test felső részén
2. Milyen gyorsan veszítünk izmot kihagyáskor?
3. Összes Paul Tudor Jones 20 szabálya a tőzsdei kereskedésről Tanulhat-e bármit is a tőzsdei kereskedő Dárdai Páltól vagy az angol szövetségi kapitánytól, Gareth Southgate-től?
4. Ajánlom a Facebookon Tudni szeretnéd mi történik mostanában a méhedben?
5. A Céhexpedíció egy kooperatív eleme a játéknak, mely minden eszközről elérhető és ahol a céhed tagjaival együtt küzdheted végig magad egy sor helyszínen, hogy egyéni jutalmat és céh haderőt szerezhess.

Ha a társasjátékot kellő figyelemmel, jól szervezzük meg és kellő empátiával játszunk, akkor megfelelő gyakorlótér lehet. Jó alkalmat adhat arra, hogy megéljem az érzéseimet, végiggondoljam a tapasztalatokat, hogy mit tanultam belőle magamról és a kapcsolataimról, miért érintett meg valami.

Megtudhatom, hogy képes vagyok-e együttműködni, megbocsátani, előítéletes vagyok-e vagy sem; ki tudom-e mondani, hogy tévedtem. Csalás a gyerekért De mi a helyzet a nagy családi programokkal, amikor a gyerekekkel közösen, velük egy csapatban vagy éppen ellenük játszunk?

Szabad-e, érdemes-e segíteni a kicsik nyerési esélyeit? Gutai Katalin gyermekpszichológus szerint bizonyos helyzetekben — például ha nagyon érzékeny a gyerek, esetleg beteg, vagy látszik rajta, hogy jólesne neki, ha könnyebben jutalomhoz jutna — lehet kivételt tenni, hosszú távon azonban nem érdemes solo vékony fogyás az illúzió­ban tartani, hogy mindig ő nyer, mert az nem a valóság.

Keresés űrlap

A terápiáink során egyre többször találkozunk rugalmatlan viselkedéssel, ami sokszor annak köszönhető, hogy a gyermek idegrendszere éretlen, esetleg miért nem veszítesz minden héten van.

Ilyenkor gyakori, hogy a játék látszattevékenységgé válik, és kifejezetten arra irányul, hogy, mondjuk, megbüntethesse a másikat. Nagyon sok szülő mondja el nekem, hogy a gyerekeik nem tudnak veszíteni. Valóban, például egy szorongó gyerek gondolataiban, érzelmi repertoárjában csak az az egy végkifejlet létezik, hogy ő nyer, ezért sokszor már a játékot megelőzően hisztizik és rendkívül feszült.

Paul Tudor Jones 20 szabálya a tőzsdei kereskedésről | Concorde blog

Egyértelműen látszik az is, miként próbálja bebiztosítani magának a nyerést: átírja a szabályokat, lelöki az asztalról az egész táblát, nem akarja és nem is tudja feldolgozni a veszteséget.

Ilyenkor sok szülő megijed; vannak, akik soha többet nem akarnak játékhelyzetbe kerülni, mert kínszenvedésnek érzik az egészet. Pedig a játék alapfunk­ciója a feszültségoldás, egy olyan állapot megteremtése, amelyben mindenki jól érezheti magát, ahol minden megtörténhet. A terápiában sokszor eljutunk oda, hogy egy-egy partiban kimondhatóvá válnak olyan dolgok is, amik egyébként nem.

Mi a helyzet a pozíció szerinti rangokkal?

Ahol nem kell annyit tudni, nem kell annyira előrelátónak lenni. A kicsik nyilván nincsenek egy súlycsoportban a felnőttekkel, nem lehet azonos mércével mérni őket.

Érdemes az életkornak megfelelően kiválasztani magát a játékot, illetve rugalmasan alakítani a szabályokon. A nagyobbak számára azonban lehet kihívás az, ha egyenrangú félnek tekintik őket. Kár volna elvenni tőlük annak a lehetőségét, hogy saját erőből legyen sikerélményük. Rendkívül fontos, hogy amikor együtt játszunk, viselkedésmintát is mutatunk a gyereknek: látni fogja, hogy el tudom-e viselni, ha veszítek, hibáztatom-e érte a másikat, hogyan dolgozom föl a kudarcot, tudok-e örülni a többiek sikerének.

Ezek mind összefüggnek az értékrenddel, és ezzel a játék nagyon fontos mintaadássá is válik. Többet ér, mint bármilyen más szónoklat arról, hogy mi a helyes.

Ilyenkor rendszerint előkerülnek azok a személyes ellentétek és sérelmek, amelyek más alkalmakkor gyűrűztek be közénk. Fontos azonban tudatosítani, hogy a konfrontáció erős fűszer, amilyen hasznos, olyan veszélyes, ezért szerintem inkább a tapasztaltabbaknak, felkészültebbeknek való.

Én óvatosan tennék konfrontatív típust a családi asztalra, mert ha a résztvevők érzékenyek, könnyen vita, veszekedés lehet belőle, és nem történik meg a vágyott közeledés egymáshoz.

Rengeteg csodálatosabbnál csodálatosabb társasjáték létezik, van miből választani. Gyakran javaslok kooperatív, azaz együttműködésen alapulót, vagy esetleg versenyjátékot, ahol garantáltan mindenki tud eredményt felmutatni a parti végén.